Vissza az ősi nemezeléshez!
Nemezelés egy meglehetősen régi, ősi kézműves technika, mely újra hódítani kezdett! Nemezelni tulajdonképpen állati szőrből lehet, forró vizes gyúrás segítségével. A szőr összetömörödik, amiből így, egy tartós, erősebb, vastagabb, kissé durvább felületű, de nagyobb szakítószilárdságú anyag készül. A nemezeléssel készülő anyag nem csak könnyen előállítható, de igen sokoldalúan is felhasználható. Például ruhák és használati tárgyak, dekorációk, képek készülhetnek belőle.
Sokoldalú nemez anyag!
A nemezelt anyagot sokrétűen alkalmazhatjuk. Vízálló, hőálló és hőszigetelő tulajdonsága, erőssége kíváló alapanyaggá teszi rengeteg dologhoz.
Nemezeléssel készült anyagok felhasználása
A kalap jellegzetes alapanyaga a nemez, de az iparban, mezőgazdaságban és gyógyászatban is felhasználják. A nemez lángállósága miatt a tűzoltók, kohászok védőruháihoz is fő alapanyag. Korábban csizmák, takarók, ruhák, kabátok, kesztyűk, függönyök, szőnyegek, lábtörlők alapanyaga volt, ma pedig már dísztárgyak készülnek belőle leginkább, képek, és különféle dekorációk. Nemezből készülhetnek népművészeti, kézműipari termékek és díszesebb műalkotások is.
Így nemezelj otthon!
Forró víz, olykor szappan hozzáadásával állati szőrből készül a nemez. A szőrön lévő pikkelyszerű részek összetömörödnek, mozgatással egymásba akadnak a szálak. A már megszáradt anyagot nemezelő tű segítségével, mintákkal lehet díszíteni. Gyárakban korszerű gépeken és berendezésekben végzik ezt a műveletet nagy tételben.
Viszont, ha te is szívesen kipróbálnád, de inkább az egyszerűbb, alkotó formáját, akkor próbáld ki a gyapjúkép készítő szettet, melyhez adott minden szükséges anyag, alaplap, ragasztó, papír keret, gyapjú és a szükséges leírás is. A nemezelő gyapjúkép készítő szett segítségével gyönyörű gyapjúképeket készíthetsz!
Egy kis nemez történelem
Az első írásos feljegyzések nemezelt anyagról i.e. 3-4 századból kerültek elő. De görögök, törökök, ázsiaiak és számos nomád nép előszeretettel használta kíváló tulajdonságai miatt. A nemezelt anyagok készítése az asszonyok munkája volt. Őseink ruházatának egyik jellegzetessége volt a nemezből készülő süveg, melynek csúcsát fémkúppal, szélét prémmel díszítették. Ez mellett csizmák, a lovak nyerge alá való izzasztó, a nyereg fölé borított díszes takarók, ruhák, kendők, kabátok, harisnyák, cipők, kesztyűk, takarók és sátrak fő alapanyaga is volt. Aztán szép lassan kikopott a köztudatból, ahogy egyre több és több anyagot tudtak előállítani. Az, hogy újra ismertebb, elterjedtebb lett, annak köszönhető, hogy Nagy Mari és Vidák István 1984-ben megszervezte az első magyar nemezkészítő tanfolyamot, s még ebben az évben I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozó és Tudományos Tanácskozást megtartották Kecskeméten. Az első magyar nemezkiállítás pedig 1980-ban Gödöllőn volt. A tűnemezelés megjelenésével pedig újra szárnyalni kezdett a nemezelés!